A Szőlőtő Alapítvány rendezésében tartott újabb előadást Ozsváth Sándor a Fiatal Alkotók Műhelyében.
A művelődéstörténész, beszédtanár jó kapcsolatot ápol az alapítvány alapítójával, Somos Gyula festőművésszel. A téma ezúttal beszédünk egyedisége, valamint a magyar gondolkodásmód és beszéd összefüggése volt. A magyar gondolkodásmód mellérendelő, aminek köszönhetően mellérendelő szemléletűek vagyunk.
A beszédünkre nézve az következik, a magyar ember általában lassabban beszél, mint az európai átlag. Ennek oka, hogy fejben tartjuk, mit mondtunk és tervezzük a továbbiakat – tette hozzá Ozsváth Sándor. A művelődéstörténész arról is beszélt: bár kevesen tudják, de a 20. század legnagyobb beszédművelője Kodály Zoltán volt. A zeneszerző ugyanis sokat foglalkozott a beszéddel, beszédünk romlásával. Utóbbival kapcsolatban ’37-ben már kongatni kezdte a vészharangot, ám az visszhang nélkül maradt.
Az előadó rámutatott: nagy baj, hogy Magyarországon a beszédtanítás kikerült az intézményes oktatás kereteiből, ami a beszéd romlásához vezet.
Ozsváth Sándor végezetül elmondta: a 24. óránál régen túlvagyunk. A legnagyobb baj, hogy ma már nincs az sem, aki megtanítaná azt, hogy kell helyesen a beszédet oktatni. Ugyan voltak kísérletek arra, hogy a beszédtanítás visszakerüljön a magyar oktatás intézményesített keretei közé, ám nem jártak sikerrel.
