Június 29-e hazánkban a kuláküldözés áldozatainak emléknapja. A kommunista diktatúra egyik legkegyetlenebb fejezetére emlékeztek péntek délelőtt Cegléden is, ahol a Református Nagytemplomhoz várták az üldöztetés elszenvedőinek leszármazottait, hozzátartozóit és az emlékezni vágyókat.
A megemlékezést a templomkertben 2013-ban felállított emléktáblánál tartották. A csendes, bensőséges alkalmon elhangzott: Cegléden mintegy 500 családot érintett a kuláküldözés, melynek során a gazdákat földjeik elhagyására kényszerítették, a padlásokat lesöpörték, és a gyermekeket is megbélyegezték. Sokan tehetségük, szorgalmuk ellenére sem tanulhattak tovább, csupán azért, mert „rossz családból” származtak.
Hánka Levente református lelkipásztor emlékező beszédében kiemelte:
„Szinte nincs olyan ceglédi református család, akit ne érintett volna ez a soha be nem gyógyuló seb. Az emlékezés kötelességünk, mert csak így építhetünk olyan jövőt, ahol a rossz nem győzhet.”
A kuláküldözés az 1950-es évek elején az erőszakos kollektivizálás részeként zajlott le, amely során nemcsak a vagyonuktól, hanem emberi méltóságuktól is megfosztották az érintetteket. A „kulák” bélyeg gyakran egyet jelentett a kitaszítottsággal, a félelemmel és az ellehetetlenítéssel.
A ceglédi megemlékezésen koszorút helyeztek el Cegléd Város Önkormányzata, a Mi Hazánk Mozgalom, a Fidesz Ceglédi Szervezete, valamint a Ceglédi Ifjúsági Önkormányzat képviselői. A közös főhajtás nemcsak az elhunytak, hanem az élők igazságérzete miatt is fontos – hogy emlékezzünk, tanuljunk, és soha többé ne engedjük megismétlődni az ilyen igazságtalanságokat.
