Hosszú jogi folyamat végére tett pontot az Alkotmánybíróság annak a ceglédi ügynek, amely egy városi focipálya működése miatt indult el több évvel ezelőtt. A sportpályát korábban – a környéken élők panaszai nyomán, sokak szerint egy téves zajmérésre alapozva – bírósági döntéssel bezáratták, ami jelentős felháborodást váltott ki Cegléden.
Az ítélet ellen a helyiek több megmozdulást is szerveztek, hangsúlyozva: a pálya fontos szerepet tölt be a fiatalok sportolási lehetőségeiben és a közösségi életben. Az ügy végül a Kúria elé került, amely hatályon kívül helyezte az előző döntést, és megállapította, hogy a vizsgált sportpályákon zajló tevékenység városias környezetben elfogadható. A legfelsőbb bírói fórum szerint a zajhatás nem éri el a szükségtelen zavarás mértékét, így a felperesek birtokvédelmi igénye alaptalan volt.
Az ügy azonban ezzel sem zárult le. Az egyik érintett lakó nem tudott beletörődni a döntésbe, és azzal az indokkal fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy a zaj nem pusztán az ő „egyéni érzékenységét” sérti, hanem az Alaptörvényben biztosított alapjogait. Álláspontja szerint a Kúriának nem lett volna hatásköre mérlegelni, hogy a zavarás olyan mértékű-e, amelyet a sérelmet szenvedett fél még tűrni köteles, mivel a zajvédelmi határértékeket jogszabályok rögzítik.
Az Alkotmánybíróság végül a Kúria döntését hagyta helyben. Határozatában kimondta: bár zajhatás valóban fennáll, az üzemeltető magatartása nem irányult a környéken élők zavarására, és a zaj csökkentése érdekében intézkedéseket is tett. Az indokolás szerint „az emberi együttélés közvetlen következménye, hogy mások magatartása időnként zavaró lehet”, ugyanakkor a személyiségvédelem megítélésekor az objektív értékítélet az irányadó, nem pedig az egyéni, szubjektív érzékenység.
A döntés értelmében a ceglédi focipálya működése jogszerű, az ügy pedig fontos precedenst jelenthet hasonló, zajjal kapcsolatos jogvitákban is.
