Új!Elindult honlapunk!

Kék-hírek

Nagykőrösnél lépett vonat elé egy lány

2 Mins read

 Pénteken a Szolnokról Kecskemétre 16:45-kor elindult személyvonat (7633) Nagykőrösön az Örkényi úti vasúti átjáró közelében elgázolt egy embert. A mozdonyvezető a gázolást nem kerülhette el. Az áldozat olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette.

Nem sokkal később kiderült, hogy a 25 éves Barbara követett el öngyilkosságot, aki kevéssel a tragédia előtt tett közzé egy búcsúlevelet a közösségi oldalán, amelyben arról írt, mennyire szenved a kezelhetetlen depressziója miatt.

Alig egy órával azelőtt, hogy megtette volna utolsó, halálos lépését, még posztolt a Facebookon. Egy versben búcsúzott, hosszú költeményben, amelynek minden egyes sora arról árulkodott, hogy végzetes útra indul. Az írásban arról is vall, hogy depresszió gyötri, hogy a gyermekkorában őt ért traumákat, bár sokan úgy gondolták, de nem tudta feldolgozni. A legsokkolóbb mégis az utolsó sor: az öngyilkosságban nem a vonat elé lépni a legfájdalmasabb, hanem az út, ami elvezet a sínekig.

Napok, sőt hetek óta sötét gondolatok jártak már a fejében, ahogyan a bejegyzések is tanúskodnak róla: visszatérő motívumok mondataiban a fájdalom és az élettől kapott ütések. Már csak ezért is nehéz megérteni, hogy miért nem kért segítséget, hogy hogyan juthatott el a végzetes döntésig.

A tragédia előtt a következő gondolatokat írta le:

„Olyan jó volt gyerekként, nem gondoltam, hogy fájni fog minden emlék. Egyre rosszabbak az esték. Semmihez sincs kedvem. Erős voltam sokáig, aztán én is gyenge lettem! Mennyi barát volt mögöttem, most pedig egy sem.”

Vőlegénye, Zsolt megható sorokkal búcsúzott a fiatal lánytól, kiemelve, mekkora űr maradt az életében utána, s úgy érzi, nélküle már semmi lesz ugyanolyan, majd szomorúan hozzátette, Barbara túl sokat szenvedett, holott egyáltalán nem ezt érdemelte.

„Kérlek, vigyázz mindig rám, mert most nekem lesz szükségem arra, hogy óvj engem! Amíg utolsót nem dobban a szívem életem szerelme maradsz, és örökké a menyasszonyom! Minden percben hiányozni fogsz! Nagyon Szeretlek”

A nő vőlegénye a Borsnak elmondta, hogy Barbarának voltak szülei, de úgy érezte, hogy elhagyták.

Barbinak voltak szülei, de úgy érezte, elhagyták. 12 éves korától intézetben nevelkedett, ez egész későbbi életében bántotta. Egy áldott jószívű lány volt, szerette a testvéreit, akik egyébként hasonló lelki problémákkal küszködnek – mondta a férfi, majd a megismerkedésük körülményeiről is mondott néhány szót:
– Teljesen átlagos körülmények között találkoztunk. A megismerkedésükkel kapcsolatban arról beszélt, hogy átlagos volt. Gyorsan egymásba szerettek, mert megtalálták a közös hangot és már az esküvőt tervezték – fejezte be Zsolt.

Fotó: bors.hu